Gratulálunk a polgármesteri cím elnyeréséhez, immár a harmadik ciklusát kezdi meg Budafok-Tétény vezetőjeként. Az évtizedes kölcsönös bizalom oka a városrész fejlődése mellett az, hogy a kerület minden szegletét, illetve az itt élő embereket, közösségeket is kiválóan ismeri már. A „Mindenki fontos” választási szlogen is alighanem arra utalt, hogy az emberek közérdekű problémái és elvárásai mentén kíván dolgozni.
Milyen változások-erőviszonyok várhatók az új testület összetételében és a kerület érdekében, hogy lehet konszenzust teremteni? Melyek a prioritások, a legfontosabb célok (nagy vonalakban) a következő időszakra? Rózsavölgy vonatkozásában melyek a tervek?
Konszenzus
Egyszerű a trükkje a konszenzusteremtésnek, mindenkinek keresnie kell. Ha bármely tárgyalópartner bármilyen színekben beül a képviselő-testületbe, de nem akarja ezt – amit én nagyon egyszerűen arra fordítok le, hogy nem akar dolgozni –, akkor nem lesz konszenzus. Egy dolog biztos, én mindenkinek megadom azt a lehetőséget – ahogy az elmúlt években is megadtam –, hogy részt vegyen a közös munkában. Hogy ezt milyen feltételekkel tesszük, a közös beszélgetések során határoztuk meg. Megkérdeztem minden képviselőtársamat, hogyan képzelik el a saját szerepüket az önkormányzati struktúrában, mik azok a sarkalatos pontok a programjukban, amiket akár a saját körzetükben, akár az egész kerületre vonatkoztatva meg szeretnének valósítani.
Meghatározó alapgondolata volt a kampánynak – és ebbe az irányba halad a magyar politikai élet –, hogy kisebb a jelentősége a pártpolitikának, ami egyúttal az önkormányzati munkát is jelentősen felértékeli. Ez az a biztos pont, ahol a mindennapok során az emberek a bőrükön érzékelik, hogy jól vezetnek egy települést vagy sem.
Prioritások
A kihívások jelentősek. A gazdasági háttér tekintetében – ebben a pillanatban – jó lelkiismerettel mondhatom, hogy Budafok-Tétény gazdasági helyzete stabil. Gyakorlatilag az összes alapfeladatunkat magas színvonalon tudjuk ellátni. Legyen szó oktatásról, egészségügyről, szociális ágazatról, vagy akár műszaki típusú városüzemeltetési feladatokról.
A problémát az okozza, hogy nagyon sok olyan feladatot is el kell látnunk, ami nem a mi alapfeladatunk. A hétköznapi emberek nyelvére lefordítva, annak nincs költségvetési fedezete, hogy például a főváros helyett kaszáljuk a Nagytétényi utat. Ettől függetlenül meg kell csinálni, mert az embereket nem az érdekli, hogy kinek a dolga. Ők azt érzékelik, hogy nagy a gaz. Fel kell festenünk a zebrákat, mert nem látszanak, és az emberek aggódnak a gyermekeikért. Nem azt vizsgálják, hogy kinek van vagy kinek nincs pénze erre a célra. De beszélhetek az oktatási intézményekről is, hogy ne csak a fővárosi, állami feladatok és hiányosságok is meg legyenek említve.
Nagyon nagy, milliárdos tétel. Ha abból indulunk ki, hogy a mi kerületünk költségvetése nagyságrendileg 15 milliárd forint, mondhatom, hogy ennek közel 10 százaléka az emberek javaslatára és kérésére olyan feladatokra fordítódik, ami más listájában szerepel, amit másnak kellene elvégezni.
A másik fő irányvonal, amire idejében és úttörőként léptünk és nagyon is elöl járunk, az a Részvételi Költségvetés, illetve az az elv, hogy az emberek maguk döntsenek arról, mit éreznek a legfontosabbnak.
Ezzel visszautalok az előző gondolatomra is. Ha az emberek olyan projektekről döntenek, olyanokat hoznak elénk problémaként, ami nem a mi dolgunk, akkor is rendelünk hozzá pénzt, és ezt nagyon direkt, azaz nagyon demokratikus formában tesszük. A Részvételi Költségvetésnek ez is terepe.
De nagyon sok egyéb eleme is van ezeknek a közös döntéseknek. Beszélhetek itt az iskoláknak nyújtott támogatásról, ami óriási siker volt és nagyon nagy örömet szereztünk a helyi oktatási intézményeknek. Vagy ugyanilyen a civil szervezeteink támogatása. Ennek több évtizedes hagyománya van már. Ők döntik el a saját programjaikat, amikre a pályázataik alapján kapnak arányosan önkormányzati támogatást. Ez a gyakorlatban azt jelenti, nem kívülről találjuk ki, mi legyen a program a kulturális színtéren, amit egy civil szervezet működtet, hanem ők maguk, saját maguknak és környezetüknek is szervezik.
Hatékonyabb lesz, mert lelkesebbek és nyilván a tetszési index is jelentősen jobb. Ez talán a legrégebbi, legnagyobb hagyománnyal rendelkező kezdeményezésünk. Hogy mi magunk döntünk a magunk sorsáról fontos kérdésekben, hogy az emberek érezzék, bevonjuk őket a döntésekbe. Ez lényeges eleme a jó közérzetnek és a településünk iránt érzett szeretetnek is. Nyilván az a fajta kötődés, az a fajta lokálpatriotizmus, ami Budafok-Tétény minden részére jellemző, így tartható fenn. Meggyőződésem, hogy ez a jövő útja.
Rózsavölgy
Rózsavölgy az egyik legtöbb olyan problémával érintett terület, ahol a kerületi önkormányzat mozgástere viszonylag szűk, ugyanakkor a legaktívabb a közös döntések viszonylatában.
Mindenképpen úgy vélem, hogy a Rózsavölgy Egyesület zászlóshajó, Észak-Budafok egyik legfontosabb kulturális központja. Eredményes, magas színvonalú munkájuk támogatása kiemelt feladatunk.
Az egész kerületben is markánsan jelenlévő kérdés itt a közlekedés, az átmenő forgalomnak a korlátozása. Hiszen egy olyan kelet-nyugati tengely, amelyen, ha engednénk Újbudával együtt, nagyon erőteljes forgalom alakulhatna ki az Ady Endre úton, a Leányka utca és a 70-es / 7-es út között. Ezt a védettséget fenn kell tartani.
Aktuális a kerékpárút kérdése, ahol a főváros–kormányzat–kerület nincs egységes állásponton. Hol legyen a nyomvonala? Közlekedési–kerékpáros–turisztikai szempontból ezt illene megoldani.
A mi véleményünk az, hogy önálló kerékpárúton. A lakosság jelentős része így gondolja. Ugyanakkor a zöld területek védelme, ami még ennél is erőteljesebben jelentkezik, a parkolóhelyek védelme miatt a lakosság megosztott. Az itt élők felének az a problémája, hogy az ő utcáján ne közlekedjenek kerékpárosok. Ne legyen extra balesetveszély a kerékpárosok számára sem azzal, hogy felfestett sávként az útra engedik őket – egy teljesen független, zárt kerékpárutat építenének ki. A másik tábor tudja, ha ez megtörténik, csökken az Ady Endre úton a parkolóhelyek száma, ami jelentős problémákat okozhat.
A legnagyobb falatot hagytam a végére. Ez pedig a Hosszúréti patak kérdése. Itt már nemcsak főváros és kerület, hanem a teljes vízgyűjtő terület problémájáról van szó. Miközben az agglomerációt egyre nagyobb mértékben fejlesztik és építik, nem tesznek árvízvédelmi intézkedéseket. Ez országos probléma, de a főváros is benne van, hiszen az árvízvédelem Budapest területén a Fővárosi Csatornázási Művek feladata. Ahogy kiépült az árvízvédelem Újbudán – ráadásul minket veszélyeztető, a mi védelmi képességeinket rontó módon –, úgy nálunk is egyre inkább hiányzik.
Amit mi tudunk tenni, s amiben köszönet illeti a rózsavölgyieket, hogy partnerek voltak abban, ha napirendre kerül országos kérdésként, kormányzati szintű döntésként és forrásbiztosítással, hogy a teljes vízgyűjtő terület árvízvédelmét megtervezik, akkor biztosítani tudjuk a helyet a gátnak.
Korábban ez egyszer már majdnem megvalósult, de a kivitelező – jogilag helytállóan, de mondvacsinált indokkal – arra hivatkozott, nincs hely, hogy megépítse. A lakosság olyan területeket is használt, amik nem az ő tulajdonában voltak, de cserébe biztosította annak rendezettségét, és végül olyan megállapodást kötöttünk, hogy mindaddig, amíg nincs szükség erre a területre, a karbantartásért cserébe térítésmentesen használhatják. Úgy tűnik, ez elfogadható és jól működő gyakorlat, amit sikerült végigvinni.
Ne feledkezzünk meg az eredményekről sem!
Csak hogy a leglátványosabbakról beszéljek, például az Elágazás park, az ott kialakított játszótér, sportpálya. És ha lesz rá mód, próbáljuk továbbfejleszteni ezt a területet, ahogy a Rózsavölgy Egyesület körülményeit is a kerület minden részére jellemző infrastrukturális fejlesztés mellett. Dicséri ez az önkormányzatot és a helyi képviselőt.