Telefon nélkül a suliban
A mobiltelefonok iskolai használatának korlátozását 2024. szeptember 1-jétől vezette be Magyarország kormánya. Arról, hogy milyenek a tapasztalatok egy év elteltével, a kerület iskoláit kérdeztük.
Az iskolai tapasztalatokról általánosságban elmondható, hogy a döntés bevált: a gyerekek beszélgetnek, játszanak egymással, mozognak és kikapcsolódnak. Ugyanakkor, ha szükséges, megkaphatják a telefont, hogy beszéljenek a szüleikkel.
Nagytétényben Tamaskáné Fekete Erika, a Hugonnai Vilma Általános Iskola igazgatónője és Karakasev Éva, a Bartók Béla Magyar–Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola igazgatója jó tapasztalatokról számolt be. A tanórák alatt korábban is kikapcsolták a telefonokat, de tavaly szeptembertől iskolakezdéskor összegyűjtik és biztonságos helyen tárolják a készülékeket. Tapasztalatuk szerint sokkal jobb lett a hangulat a szünetekben, a gyerekek egymásra figyelnek, beszélgetnek és közösségeket alkotnak.
A budafoki Kolonics György Általános Iskola igazgatónője, Nagy-Pelsőczi Krisztina szerint a gyerekek sokkal többet barátkoznak és mozognak.
„Az aulában álló, évek óta használatlan pingpongasztalt, amelynek csak nekidőltek a diákok, és ott telefonoztak, már majdnem levittük a pincébe. Ma minden szünetben nagy pingpongcsatákat vívnak, forgóst játszanak, és olyan népszerű a játék, hogy előre kell lefoglalni az időpontokat” – meséli az igazgatónő.
Az Árpád Utcai Német Nemzetiségi Nyelvoktató Általános Iskolában Túri Katalin igazgatónő elmondása szerint már 8 éve bevezették a mobilmentes iskolát, amit akkor leegyeztettek a szülőkkel, és azóta is jól működik a rendszer.
Budatétényben hasonló a helyzet a Rózsakerti Demjén István Református Általános Iskola és Gimnáziumban. Gál Zsolt igazgató úr véleménye szerint a közösségi terek szerepe megnőtt:
„Az általános iskolások már több évvel a jogszabály bevezetése előtt leadták a telefonjaikat az osztályfőnököknek. Csak annyi változott, hogy most központi helyen, az igazgatói titkárságon helyezzük el a készülékeket. Nagy Péter iskolaalapító lelkészünk és a presbitérium már az épület felújításakor ragaszkodott az emberi léptékű közösségi terekhez, ahol a gyerekek a szünetekben bekuckózhatnak, vagy mozgással vezethetik le az energiájukat. Dönthetnek arról, hogy beszélgetnek egymással a kényelmes babzsákfotelekben, vagy pingpongoznak, csocsóznak, társasjátékoznak. Számukra könnyen feldolgozható volt a telefonjuk „elvesztése”. A középiskolások kicsit nehezebben vették az akadályt, de ők sem élték meg világvégének, valószínűleg azért is, mert iskolánk mindegyiküknek biztosít tabletet, amit egész nap használhatnak a tanulmányaikhoz.”
A Budafok-tétényi Baross Gábor Általános Iskola igazgatónője, Kisbenedek Katalin tapasztalatai szerint a gyerekek és a szülők is elfogadták a telefonmentes iskolai életet:
„Az alsó tagozatosok eddig sem használtak napközben telefont. Eleinte azért nem, mert nem volt mindenkinek, később azért, mert mindenkinek volt. A nyolc felsős osztályból háromban eddig is begyűjtöttük a készülékeket, amit előzetesen egyeztettünk a szülőkkel. Azt tapasztaljuk, hogy a gyerekek egyre többet beszélgetnek, és egyre több közös programot szerveznek önállóan a szünetekben.”