A hordóból több mint 130 ezer üveg bort lehet kitölteni
A budafoki óriáshordó a Sörház utca egyik borpincéjében található, amely a Törley Pezsgőpincészet Kft. tulajdona. Sajnos a különlegesség nem látogatható, mert a pincében a pezsgő- és borkészítés olyan fázisa zajlik, ami ezt nem teszi lehetővé
minden bor- és pezsgőpincészetet összevontak az Állami Borforgalmi Rt.-be. Közép-Európa egyik legnagyobb tölgyfa boroshordóját 1974-ben készítették a Boripari Vállalat fennállásának 25. évfordulójára. A dongák elkészítéséhez hatalmas tölgyfákat kellett felkutatni az ország különböző erdőiből. A hordót a nagysága miatt a helyszínen kellett összeállítani. A felállításához a pince talaját is méterekkel mélyíteni kellett. A „Jubileumi Nagyhordó” 1022 hektoliteres (ez 136 ezer normál palacknak felel meg), fejátmérője 4,7 méter, hasátmérője 5,8 méter, legnagyobb dongahosszúsága 6,14 méter. A dongák száma 125, az abroncsok száma 18, a hordó üresen 18 tonnát nyom. Elülső oldalának 18 négyzetméteres felületét Szabó István Kossuth-díjas fafaragó művész munkája díszíti a szőlőtermesztés és borkészítés fázisairól. A hordó szalagfeliratán egy Kölcsey-idézet olvasható. A faragványon felfedezhető a jogelőd Palugyay pincészet által készített két híres hordó, a Petőfi és Rákóczi díszhordók kicsinyített mása, valamint a művész magát is megmintázta a szőlőprés mögött. A hordó a Sörház utca 14. sz. alatti borpincében található más faragott homlokdíszű – Rákóczi, Kossuth és Petőfi – díszhordókkal együtt.
A rómaiak már telepítettek szőlőt Promontórium (latinul hegyfokot, sziklaszirtet jelent, Budafok 1886 előtti elnevezése) lankáira. A mészkőbányászat elindítása is a rómaiaknak köszönhető. A jól faragható mészköveket útépítésekhez, építményekhez használták. Amikor Buda visszakerült a török kezéről, a császár újraosztotta a birtokokat, majd egy adásvétellel Csepel-sziget, Ráckeve és Promontórium birtokai Savoyai Jenő herceghez kerültek. Az uraság főként német betelepülőkkel népesítette újra a birtokait. Halála után Promontor visszaszállt a koronára, és Mária Terézia a XVIII. században újabb betelepítéssel gyarapította a vidék lakosságát. A német telepesek hamar felvirágoztatták a szőlőkultúrát Budafok-Tétény lankáin.
Az első borkereskedő Dietzl József volt, aki 1849-ben alapította pincészetét. A borkultúra az Osztrák–Magyar Monarchiában érte el csúcspontját egyrészt a szőlőtermelésnek, másrészt a mészkőbányászatnak köszönhetően. Ekkorra alakult ki a több mint 100 kilométeres pincerendszer. Az 1880-as évek közepén a filoxérajárvány vetett véget a szőlészetnek. Ugyanakkor a jó hőmérsékletű pincerendszer és a főváros közelsége, a vasút kiépülése vonzotta a borászatokat, így az 1900-as évek elején már 302 kereskedelmi borpincészet üzemelt Budafokon. 1882-ben jött létre a ma is világszerte ismert Törley Pezsgőgyár.
Csak az 1980-as évek második felétől jelentek meg újra magánborászati vállalkozások a budafoki pincékben. A napjainkban is üzemelő budafoki pincéket kóstolókkal és programokkal színesítve a Pincejárat szervezésében lehet megtekinteni. Budafok-Tétény Önkormányzatának célja a borászati hagyomány turisztikai bemutatása. A Pincejárat honlapjáról kiderül, hogy Budapest Bornegyedében tucatnyi neves pezsgőkészítő cég és borászat található. A pincékben a kóstolók mellett kiállítások és kulturális programok is várják az érdeklődőket. A Pincejáratról a bornegyed.hu oldalon tájékozódhatnak bővebben.
Forrás: Joó Ernő–Terts András: A Budafoki pincék világa című könyv, Garbóci László helytörténész, bor.hu, Geri Ádám írása